A titok mélyén a türelem lakozik – Szabad Föld
Kép: Herczenik Anna operaénekes és Cser Ádám karmester otthonukban Kistarcsán. Fotó: Németh András Péter, Forrás: Szabad Föld.
Feltételezem, hogy a szakmájukból kifolyólag már ismerték egymást. A munkájuk hozta össze önöket vagy a véletlen rendezte el az első találkozást?
Ádám: A Szegedi Szabadtéri Színpadon 2011 nyarán játszott Vígözvegy című előadás kapcsán futottunk össze először, ahol Anna főszerepet játszott, én korrepetítorként működtem közre. Gratuláltam neki, kezet fogtunk egymással. Később Szolnokon a Cirkuszhercegnő című darabban dolgoztunk együtt. Az első perctől fogva éreztük az egymás iránti szimpátiát, s rövidesen úthengerszerűen fellobbant a szerelem köztünk.
Gyönyörűek és nagyon egyediek a karikagyűrűk, amiket viselnek. Mikor kötötték hivatalosan is egybe az életüket?
Anna: A közös utunk már a kezdetektől fogva világos volt számunkra, ezért nem sokkal a megismerkedésünk után, 2013. augusztus 4-én úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Érdekes, hogy Ádám sosem vágyott arra, hogy megnősüljön, én pedig korábban sosem találkoztam olyan férfival, akivel el tudtam volna képzelni az életemet. A karikagyűrűink mögött különös történetek rejtőznek. Én egy korábbi kapcsolatom során választottam ki egy ékszert a páromnak, de ő nem igazán értékelte az ajándékom, így végül én kezdtem el viselni. Ádám gyűrűje pedig egy régi kedveséhez tartozott, de végül ő lett a tulajdonosa. Amikor először találkoztunk, megdöbbenve fedeztük fel, hogy a gyűrűink szinte teljesen megegyeznek. Ennél szebb égi jel nem is kellett ahhoz, hogy megerősítsük: összetartozunk.
A színházi világ, az éjszakába nyúló munkák, az elhúzódó próbák, a hétvégi fellépések sok időt, rugalmasságot, áldozatot kívánnak meg. Miként lehet ezt összeegyeztetni a harmonikus párkapcsolattal?
Anna: Számunkra a színpad nem csupán munkahely, hanem a létezésünk szerves része. Soha nem merül fel bennem, hogy miért vállalt újabb szerepet Ádám; inkább arra összpontosítok, hogy támogassam őt. Például, amikor fáradt, szívesen elviszem Szegedre, hogy egy kicsit kiszabadulhasson. Mindig igyekszünk megérteni és elfogadni egymást, és arra törekszünk, hogy a másiknak megadjuk azt, amire éppen szüksége van. Az én férjemnek például néha csak a csend kell, amikor éppen komponál. Azok a közös szakmai élmények, mint a nemrégiben Miskolcon bemutatott Atelier című új magyar opera, még közelebb hoznak minket egymáshoz. Az előadás után hajnalig beszélgettünk az élményeinkről. Úgy érezzük, hogy a kölcsönös támogatás és elfogadás mellett a kommunikáció is alapvető fontosságú a kapcsolatunkban.
Hogyan formálta át a hétköznapjaikat a családdá válás élménye?
Ádám: A nők gyakran halogatják a gyermekvállalás döntését a különböző szerepkörök és a magas elvárások miatt, de nálunk ez sosem volt kérdés. Három testvér vagyunk, és a feleségem ikertestvére is van. Amikor fiunk, Ármin megérkezett, elkezdtem alaposabban átgondolni, hogy apaként milyen feladatokat tudok vállalni, miközben Anna válláról is leveszem a mindennapi teendők egy részét, hogy együtt, családként több időt tölthessünk. A tudatosság kulcsfontosságú, és a nagyszülők segítsége is óriási támogatást nyújtott. Anna, aki ideiglenesen háttérbe szorította a színpadi karrierjét, teljes mellszélességgel belevetette magát az édesanyai szerepbe. Mindig hangsúlyozta, hogy már az is sokat jelent számára, ha megértem az ő helyzetét, ezáltal jobban érzi magát.
Említették, hogy a kommunikáció a kapcsolatuk alappillére. Lenyűgöző az egybeesés, hiszen az idei évi Házasság Hete programsorozatnak is éppen ez a mottója: Beszélgessetek a házasságotokért!
Anna: Nagyon élvezzük, hogy együtt beszélgethetünk. Ádám tudása a zenetörténetről lenyűgöző, és már egyetlen szava is árulkodik arról, mennyi mindent tud. Mozaikcsaládban nőtt fel, ráadásul híres művészi hagyományok között. A múlt nehézségeivel való megküzdésben igazi profik vagyunk. Nem ragadunk le a problémák felett, inkább a szavak segítségével dolgozzuk fel azokat az élményeket, amelyek mély nyomot hagytak bennünk. A munkánk során folyamatosan kitéve vagyunk a színpadi események varázslatos forgatagának, ami mindig új és izgalmas témákkal szolgál számunkra.
Tudjuk jól, hogy a házasságban akadnak a szép pillanatok mellett megpróbálóak is, amikor nehéz szeretettel fordulni a másik felé.
Ádám: A titok abban rejlik, hogy megtanulunk türelmesen várni. Fontos, hogy időt adjunk a bennünket foglalkoztató gondolatoknak és feszültségeknek, hogy azok érlelődhessenek és végül csillapodjanak a lelkünkben. Minden problémát közösen kell megoldanunk, mert különben a bennünket bántó sebek megkövülnek, és újra és újra felszínre törnek. Ahhoz, hogy egy párkapcsolat jól működjön, elengedhetetlen, hogy mélyebben megismerjük önmagunkat. Ha tisztában vagyunk a saját érzéseinkkel és reakcióinkkal, a következő konfliktusokat sokkal ügyesebben tudjuk kezelni. Emellett nagyon fontos, hogy együtt nevessünk. A jól irányzott humorral teljesen új fényt vihetünk a nehéz helyzetekbe, és egy egyszerű mosollyal ismét megnyithatjuk a szívünket a társunk felé.
A párkapcsolatokban gyakran megfigyelhető, hogy a kezdeti szenvedély fokozatosan átalakul mélyebb érzelmekké, mint a szeretet, a megbecsülés és az összetartozás érzése. De hogyan őrizhetjük meg és táplálhatjuk ezt a lángot két ember között? Először is, a kommunikáció kulcsfontosságú. A nyílt és őszinte beszélgetések segítenek abban, hogy megértsük egymás szükségleteit és vágyait. Emellett a közös élmények, mint például új hobbik kipróbálása vagy közös utazások, szintén erősíthetik a kapcsolatot. Fontos a figyelmesség is: apró kedvességek, meglepetések és a másikra való odafigyelés mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a láng ne aludjon ki. A tisztelet és a támogatás szintén elengedhetetlen, hiszen ezek adják a kapcsolat stabil alapját. Végül, ne féljünk a változásoktól sem! Az idő múlásával a kapcsolat dinamikája is megváltozik, és ez természetes. A rugalmasság és az alkalmazkodás segíthet abban, hogy a láng mindig friss maradjon, és az érzések újra feléledjenek.
Anna: Ahogy egyre mélyebbre ásunk a belső énünk megértésében, úgy egyre inkább nyitottá válunk arra, hogy újra felfedezzük a párunkat. Nagyra értékelem, hogy Ádám itt van mellettem – olyan, mint egy karmester, aki gyönyörűen irányítja az életünket, finom ételeket varázsol a konyhában, és elképesztően odaadó családapa. A gyerekünk folyamatosan új impulzusokat hoz, amivel a kapcsolatunkat frissen tartja. Amikor először tanítottuk meg a kisfiunkat korcsolyázni, vagy amikor verset szavalt, mindig újra és újra megismerjük egymásnak egy-egy eddig rejtett arcát. Ezek a pillanatok újra belesodorják az embert a szerelem varázsába...
