A történelem 2025-ben sem zárul le – és valószínűleg a "sárkányszelídítés" folytatására is szükség lesz. - Mandiner
Az életben nincsenek átmeneti szakaszok; minden pillanat a maga teljességében értékes. Ne pazarold az időt az "átmenetek" befejezésére várva, hiszen minden időszak magában hordozza a saját jelentőségét.
2024 váratlanul eseménydús esztendőnek bizonyult, mind a nemzetközi, mind a hazai politikai színtéren. A jelek szerint 2025 sem lesz csendes év, hiszen három fontos politikai központban is átalakulásokra számíthatunk: Washingtonban teljes paradigmaváltás zajlik, Berlinben is jelentős változások várhatóak, míg Párizs sorsa egyelőre kiszámíthatatlan. Az orosz-ukrán konfliktus egyre élesebb és elkeseredettebb, az ukrán fél minden erejével küzd, hogy elkerülje a béketárgyalások megkezdését a jelenlegi helyzetben. Emellett az Egyesült Királyságban is hatalmi átrendeződés figyelhető meg, és Spanyolország esetében is valószínűsíthető, hogy hasonló folyamatok indulnak el.
Belföldön a kutya- és Tisza párti spekulációk ellenére nem valószínű, hogy hatalmi átrendeződés következne be. A harmadik Magyar Köztársaság történetében sohasem zajlott előre hozott országgyűlési választás, ami nagyrészt a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményének köszönhető. A baloldal legfeljebb miniszterelnököt váltott, és ezt többször is megtette.
Elsőre talán azt gondolnánk, hogy a koronvírus-járvány, majd a háború mikroszinten egy nyugalmas évtizednek vetett véget. Azonban nincs így:
A második Orbán-kormány 2010-től kezdődően komoly kihívásokkal nézett szembe, hiszen az ország gazdasági helyzetének stabilizálása volt a fő célja. Ekkor érkezett a vörösiszap-katasztrófa is, amely azonnali válságkezelést igényelt. Ezt követően elkezdődött a Brüsszellel folytatott feszültségekkel teli tárgyalássorozat, amely a médiatörvény, a bírák nyugdíjazása, később pedig az Alaptörvény és az új választási törvény körüli vitákra épült. 2015-ben a migránsválság újabb nehézségeket hozott, és azóta is számos kihívás adódott. Az elmúlt években folyamatosan újabb és újabb problémákkal kellett megküzdeniük.
Édesanyám bölcsessége szerint az életben nincsenek átmeneti periódusok; minden egyes pillanat a maga teljességében értékes. Felesleges hát várni az "átmenetek" végére. Valójában, ha jobban belegondolunk, a békeidők sem olyanok, mint amilyennek tűnnek. Csak utólag, visszatekintve tűnnek boldognak, különösen akkor, amikor egy vezetés képes a viharos idők közepette is stabilitást és gyarapodást teremteni.
A magyar ember, hiába nemzeti sportja az indítványozás és a politizálás, évszázadok óta túl tud élni a politika alatt. Túlélte a tatárt, a törököt, a németet, a nácit, a kommunistát. Talán nem véletlen, hogy a magyar történeti tudatban a nagy veszedelem mindig a tatár vagy a török.
Mindig feltűnik egy sárkány, akit le kell győzni. Ha már sikerült legyűrnünk az Óperenciás-tengeren túlról ránk törő bestiákat, hirtelen egy újabb ellenség ront ránk a kút mélyéből, követelve a lányainkat. Itt is szükség van egy bátor vitézre, aki nemcsak a gonoszt, hanem annak három, hét és tizenkét fejű fivéreit is el kell, hogy verje. Persze, lehet, hogy inkább a sárkányokat megpróbáljuk megszelídíteni, és akkor a mi oldalunkra állnak – bár ez a népmesék világában szokatlan fordulat. Legfeljebb a sárkány táltos lova hálásan megköszönheti a megszabadítást, és hűséges szolgálatunkra szegődik.
