A Tomahawk-blöff: Vajon Trump üres fenyegetései valóban elhozhatják-e Putyint Budapestre?

Korántsem annyira félelmetes fegyver a Tomahawk, mint amennyire az oroszok megijedtek tőle. De vajon Trump vagy Putyin hívja le a másik blöffjét Budapesten?

Az utóbbi hetekben rengeteg szó esett arról, hogy az Egyesült Államok Tomahawk robotrepülőgépeket adna Ukrajnának - pontosabban engedélyezné az Ukrajnát támogató államoknak, hogy Tomahawkokat vegyenek és küldjenek az ukrán haderőnek. Donald Trump amerikai elnök szinte naponta mond valami újat a kérdésben, szerdán például arról beszélt, hogy azért megkérdezné Putyin orosz elnököt, hogy mit is szól ehhez. Az oroszok a maguk részéről szintén általában kommentálják az újabb és újabb híreket, természetesen újabb vörös vonalak átlépéséről, veszélyes eszkalációról beszélve. Lukasenka belarusz elnök pedig kedden egyenesen azt mondta, a Tomahawkok megjelenése nukleáris háborúvá eszkalálná a helyzetet.

Csütörtökön minden a feje tetejére állt, amikor a két elnök Budapestre érkezett, hogy egy csúcstalálkozón a háború befejezéséről tárgyaljanak. Pénteken pedig újabb meglepetést tartogatott Trump és Volodimir Zelenszkij floridai összejövetele – de valószínűleg ez még korántsem volt az utolsó váratlan fordulat a történet folytatásában.

Jelenleg nem érdemes találgatni, hogy végül is elindulnak-e a Tomahawk rakéták vagy sem. Trump nyilatkozatai gyakran ellentmondásosak, és talán még ő maga sem tudja teljesen átlátni a helyzetet. Ráadásul a Pentagon és az amerikai vezetés különböző frakcióinak Ukrajnával kapcsolatos álláspontjai is folyamatosan változnak, ami még inkább bonyolítja a helyzetet. Ki tudja, lehet, hogy két hét múlva már életbe lép a Budapesten megbeszélt tűzszünet. Ha ez bekövetkezik, a Tomahawk rakétáknak is szerepük lehet benne. Jelenlegi állapot szerint tehát annyit mondhatunk, hogy a Tomahawk rakéták Ukrajnának történő átadása valós lehetőségként merült fel a diskurzusban.

De ha ez valóban bekövetkezne, akkor mit is jelentene ez valójában? Tényleg egy olyan "csodafegyverhez" jutnának az ukránok, amely alapjaiban változtatná meg a háború kimenetelét, vagy csupán a látszat csal, és a füstje nagyobb, mint a lángja ennek az egész helyzetnek?

A Tomahawk rakéták körüli konszenzus egyértelmű: ezek a fegyverek kipróbáltak, megbízhatóak és rendkívül hatékonyak. Nem véletlen, hiszen a fejlesztésük az 1970-es években indult, és első valódi bevetésük az első öbölháború során, 1991-ben zajlott le. Az amerikai hadsereg azóta közel 35 év alatt több mint 2300 Tomahawkot alkalmazott különféle konfliktusokban. Az évek során természetesen számos modernizáción mentek keresztül a robotrepülőgépek, de alapvető tulajdonságaik lényegében változatlanok maradtak.

A másik oldalról nézve ez azt is jelenti, hogy a Tomahawk rakéták nem éppen a legmodernebb technológiai vívmányokat képviselik a mai harctereken. Bár igyekeztek csökkenteni a radarkeresztmetszetüket, a lopakodó jellegük nem igazán állja meg a helyét. Ráadásul sebességük, ami körülbelül 880 kilométer/óra, elmarad a napjainkban, például Kína által kifejlesztett, minimum szuperszonikus, de inkább hiperszonikus rakétáktól, amelyek hasonló célokra készülnek.

Azt se lehet várni, hogy az oroszokat különösebben meglepje a Tomahawk. Az orosz légierő és légvédelem nyilván nagyjából mindent tud ezekről az eszközökről, amit tudni érdemes, és biztosan léteznek a megfelelő eljárások és eszközök a semlegesítésükre.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a védekezésük ne jelentene kihívásokat. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy az orosz hadsereg képes-e egy konkrét célpontot megóvni a Tomahawk rakéták támadásától, akkor a válasz határozottan igen. Viszont ugyanez a megállapítás még inkább igaz az ukránok által alkalmazott, nagy hatótávolságú drónokra, amelyek bár újdonságnak számítanak, a "régi" Tomahawkokhoz képest is lényegesen gyengébb teljesítménnyel bírnak – viszont áruk töredéke a hagyományos rakétákénak.

Hogyan állják meg a helyüket az oroszok az olcsó, "béna" ukrán drónokkal szemben? Talán érdemes lenne megkérdezni azokat az orosz állampolgárokat, akik hosszú órákat töltenek sorban állva, hogy csupán néhány liter benzinhez jussanak. Az ukrán drónok már az orosz olajfinomítók jelentős részét kiiktatták, ezzel komoly nehézségeket okozva az energiaszektorban.

Valószínű, hogy a Tomahawk rakéták legalább annyira képesek áthatolni az orosz védelmi vonalakon, mint a jelenleg bevetett ukrán drónok. Ugyanakkor a Tomahawkok számos szempontból felülmúlják ezeket. Először is, a pontosságuk kiemelkedő, másodszor, jelentősebb robbanófej szállítására is képesek, harmadszor pedig e kettő együttvéve sokkal hatékonyabbak megerősített célpontok ellen. Ha egy hatalmas, gyúlékony anyagokkal teli olajfinomítót nézünk, elégséges bárhol eltalálni, hogy súlyos károk keletkezzenek. Ezzel szemben egy parancsnoki bunkert vagy egy gyárcsarnokot olyan eszközzel kell megcélozni, amely képes behatolni a "puha" belső részekig, és ott kellően nagy robbanást tud kiváltani a pusztítás érdekében. A Tomahawk robotrepülőgép körülbelül 450 kilogrammos robbanófejet hordoz, amely kifejezetten alkalmas megerősített célpontok támadására. Ez azt jelenti, hogy képes áttörni falakat, acélszerkezeteket és egyéb akadályokat, emellett rendkívül precízen célozza meg ezeket a létesítményeket a gyenge pontjaikon.

Az oroszok számára tehát van ok az aggodalomra. Különösen figyelembe kell venniük az ISW által készített térképet, amelyen a Tomahawk rakéták két változata által megcélozható orosz katonai létesítmények vannak feltüntetve. Ez különösen érdekes, ha összehasonlítjuk azzal, hogy milyen messzire tudnak eljutni a jelenleg Ukrajna által alkalmazott leghatékonyabb amerikai fegyverek, mint például az ATACMS rakéták.

Az ISW elemzése alapján legalább 1655 orosz katonai célpont található azokban a térségekben, amelyeket a Tomahawk 1600 kilométeres hatótávolságú változata elérhet. Emellett a 2500 kilométeres hatótávolságú variációval legalább 1945 célpont is támadható.

Köztük olyan, kulcsfontosságú létesítmények, mint az Engelsz-2-es légibázis, valamint - és ez talán még fontosabb - a tatárföldi Jelabuga hatalmas orosz dróngyártó komplexuma, amelyben az Ukrajnát lassan már naponta több százas mennyiségben támadó Sahed-klón orosz drónok készülnek. Mindkettőt eddig is támadták az ukránok drónokkal, de a néhány tízkilogrammos robbanófejeikkel csak korlátozott károkat tudtak okozni. Egy rajnyi Tomahawk-robotrepülőgép nagyon más kávéház lenne, és mondjuk az orosz dróngyártó kapacitások jelentős megtizedelése valóban jelentősen csökkentené az orosz haderő képességeit, illetve az ukrán légvédelemre, energiainfrastruktúrára helyezkedő nyomást.

Ahhoz, hogy a Tomahawk rakéták valóban komoly kihívást jelentsenek az orosz hadsereg számára, elengedhetetlen, hogy jelentős mennyiségben bevethetőek legyenek. Egy-egy támadás során a robotrepülők nagyobb eséllyel juthatnak át az orosz légvédelmi rendszereken, ha nem egy-egy darabot indítanak, hanem akár több tucatnyit egyszerre. Emellett, ahogyan az olajfinomítók esetében is látható, egy nagyobb hadi létesítmény hatékony kiiktatásához nem elegendő csupán pár találat; rendszeres és folyamatos csapásokat kell mérni hónapokon keresztül. Így a karbantartási munkálatokra nem marad elegendő idő, hogy gyorsan helyreállítsák a sérüléseket. Ha más üzemek ideiglenesen pótolni is tudják a kiesett kapacitásokat, hosszú távon ez már nem fenntartható megoldás. Továbbá, ha a Tomahawkokat "csepegtetve", egy-két darabonként indítják, az orosz hadsereg, ahogyan eddig is tette minden új nyugati fegyver esetében, idővel alkalmazkodni fog az új kihívásokhoz, és bár elkerülni nem tudják a támadásokat, a károk mértékét jelentősen csökkenteni képesek lesznek.

Emil Kastelhemi, a finn Black Bird katonai elemzőcsoport szakértője úgy véli, hogy Ukrajnának legalább néhány száz Tomahawk rakétára lenne szüksége ahhoz, hogy hatékonyan fenntartsa egy elhúzódó csapássorozatot. Az elemző szerint csupán néhány tucat rakéta nem lenne elegendő ahhoz, hogy jelentős hatást gyakoroljon a helyzetre.

Mikola Bjeliszkov, az ukrán stratégiai kutatóintézet neves szakértője, még ennél is merészebb kijelentéseket fogalmaz meg:

Ahhoz, hogy valódi hatást érjünk el, havonta legalább száz rakétára van szükség. Ellenkező esetben a csepegtető szállítás csak hígítja a hozzáadott értéket.

Két lényeges tényező korlátozza a Tomahawk rakéták széles körű alkalmazását. Az egyik legfőbb akadály a megfelelő kilövőegységek hiánya. A Tomahawk eredetileg három fő típust ölelt fel: az első a tengeralattjárókról és hadihajókról indítható verzió volt; a második a légi indítású változat; míg a harmadik a szárazföldi kilövőegységekből indítható, nukleáris robbanófejjel felszerelt variáns. A légi indítású típusból csupán néhány példány készült, mivel azt más rendszerek váltották fel, a szárazföldi nukleáris változatot pedig a hidegháború utáni időszakban leszerelték.

2024-ben, reagálva Oroszország kilépésére a kis és közepes hatótávolságú rakéták telepítését korlátozó megállapodásból, az Egyesült Államok sürgősen bevezetett egy új fegyverrendszert, a Typhon nevű kilövőegységet. Ez a berendezés nemcsak Tomahawk rakéták földi indítására alkalmas, hanem a regionális biztonság növelésére is szolgál. Jelenleg csupán néhány ilyen egység van üzembe helyezve, és ezek a csendes-óceáni térségben találhatóak, ahol a cél a Kínával szembeni elrettentő erő fokozása.

Bár létezhetnek alternatív megoldások, egy korábban a tengerészgyalogságnál használt mobil kilövőt nemrégiben kivonták a rendszerből, így egy felújítás után esetleg átadható lenne. Azonban arról szó sincs, hogy az Egyesült Államok tucatjával küldhetné ezeket a kilövőegységeket Ukrajnába. Fontos figyelembe venni, hogy amennyiben az átadásra sor kerül, az orosz haderő célkeresztjébe kerülhetnek ezek az egységek, így folyamatosan mozgásban kell tartani őket. Minden egyes kilövés után azonnal útra kellene indulni velük. Ráadásul Ukrajnának nincs olyan harci gépe, amely képes lenne - némi barkácsolás után - Tomahawk rakéták indítására.

De valójában nem ez a legnagyobb korlát, hanem a drónok technológiája. Trump ugyan kifejtette, hogy...

"Rengeteg Tomahawk fegyver áll a rendelkezésünkre."

de ez azért nem teljesen így van. A becslések szerint az Egyesült Államoknak mintegy 4 ezer darab Tomahawkja lehet készleten, és az eddigi konfliktusok során az elmúlt évtizedekben nagyjából 2300 darabot lőttek ki éles körülmények között, legutóbb idén, a jemeni húszik elleni amerikai csapások idején.

Ez a 4000 darab valóban soknak tűnhet, de valójában ezek közül számos már elavult, és nem alkalmas azonnali bevetésre. Az amerikai stratégiai igények miatt ráadásul a készletek jelentős része konkrét helyekre van kijelölve, mint például egy esetleges tajvani vagy közel-keleti konfliktusra való felkészülés érdekében. A Tomahawk rakéták gyártása jelenleg is folyik, azonban a mennyiségük kifejezetten alacsony. A gyártás felfuttatása hosszú időt venne igénybe, így a közeljövőben, egy-két éven belül az Egyesült Államok valószínűleg csak a "felesleges" Tomahawkokat tudná Ukrajnába szállítani.

Ez mennyi lehet? Az elemzők megosztottak. Stacie Pettyjohn, a New American Security kutatóintézet igazgatója szerint az Egyesült Államok csak 20-50 Tomahawkot adna át Ukrajnának. Ezzel szemben Mark Cancian, a Pentagon korábbi tisztviselője szerint az amerikai vezetés "több száz" Tomahawktól is hajlandó lenne megválni. A CSIS elemzője szerint pedig a már szolgálatból kivont, régeggi robotrepülőgépek felújításával akár ezer darab körül is átadhatna az Egyesült Államok Ukrajnának anélkül, hogy elrettentő képességei jelentősen csorbulnának.

A konszenzus jelenlegi tendenciái arra utalnak, hogy Ukrajnába legfeljebb egy-két száz, esetleg havonta néhány tucat Tomahawk rakéta érkezhet.

"Ha adunk Tomahawkokat, akkor nem lesz egy nagy szállítmány, és ez azt jelenti, hogy Zelenszkijnek nagyon óvatosan kell eldöntenie, miként használja fel ezeket" - mondja Jim Towsend, korábbi magas rangú amerikai védelmi minisztériumi tisztviselő.

Valószínűleg ez nem lenne elég ahhoz, hogy valóban jelentős hatást gyakoroljon az orosz hadsereg és az orosz hadiipar erőforrásaira.

Emellett az Egyesült Államok további korlátozásokat vezethet be az ukrán használat tekintetében. Nyilvánvaló, hogy az átadás feltételei között szerepelne, hogy a Tomahawk rakéták csak Washington által jóváhagyott célpontokra irányíthatók. Ráadásul ezek az eszközök nem képesek önállóan működni az amerikai hírszerzési információk és a speciális szoftverek nélkül, amelyek a célpontok és az odavezető útvonalak adatainak betáplálásához szükségesek.

"A Tomahawkok javítanák Ukrajna nagy hatótávolságú csapásmérési kapacitásait, de nem csodafegyverek. És valószínűleg csak kiterjed nyugati tervezési és bevetési segítséggel lennének hatékonyak. Az Egyesült Államok így kontrollálni tudja az eszkalációs kockázatot a mélységi orosz célpontok előzetes szűrésével" - mutat rá Pettyjohn.

Közben az ukránok sikeresen kifejlesztették a Tomahawkhoz hasonló, sőt, talán bizonyos jellemzőiben még fejlettebb robotrepülőgépüket, a Flamingót. Ezt már be is vetették orosz célpontok ellen. Ha valami tényleg jelentős hatással lehet az erőviszonyokra, akkor az inkább ezeknek a drónoknak a tömeges rendelkezésre állása és a valós harci környezetben bizonyított hatékonyságuk, nem pedig néhány elszórt Tomahawk.

Oroszország számára tehát nem teljesen indokolatlan az aggodalom a Tomahawkok kapcsán, de a helyzet messze nem olyan vészes, mint ahogy a küldés vagy annak elhalasztása körüli diskurzus sugallja. Az eddigi fejlemények alapján úgy tűnik, hogy a Trump-kormányzat sikeresen alkalmazta ezt az eszközt, hogy nyomást gyakoroljon Oroszországra.

Jurij Usakov, az orosz elnök amerikai-orosz kapcsolatokért felelős megbízottja pénteken felfedte, hogy a budapesti Trump-Putyin csúcstalálkozót megelőző telefonbeszélgetést Putyin indította el. A beszélgetés középpontjában pedig a Tomahawk rakéták átadása állt.

"Ez tehát azt jelenti, hogy ha valóban így van, akkor a 2500 km-es hatótávolsággal rendelkező amerikai cirkálórakéták kérdése komoly aggodalmat váltott ki a Kremlben. Donald Trump nyomásgyakorlása eredményesnek bizonyult, hiszen az amerikai fél folyamatosan fenyegette Oroszországot a Tomahawkok átadásával, miközben Volodimir Zelenszkijt Washingtonba invitálta, ahol a legfrissebb hírek szerint a Tomahawkokról is tárgyalni terveztek. Mindez arra ösztönözte az orosz vezetést, hogy Putyin végül, két hónap hallgatás után, felvegye a telefont és kapcsolatba lépjen Donald Trumppal. Mindez a mai Trump-Zelenszkij találkozó előtt zajlott, ahol még nem született megállapodás." - olvashatjuk Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség szakértőjének pénteki Facebook-bejegyzésében, aki ezt követően így folytatja:

"Az újabb találkozó követelését és magát a Budapesti találkozót pedig feltételezhetően erre a hívásra válaszul Donald Trump kérte. Trump környezete szerint az amerikai elnök 'most egy utolsó esélyt adna' a tárgyalásos megoldásnak, vagyis ezzel Trump húzott egy vörös vonalat, egy plafont az oroszok időhúzásának is - eddig és ne tovább, különben jönnek a Tomahawk rakéták és egyéb amerikai fegyverek (európai pénzből) Ukrajnába."

Ahogyan azt korábban említettük, a Tomahawk rakéták átadása inkább egyfajta taktikai játszma volt, mintsem valódi hadműveleti lépés. Valójában a rakéták küldésének lehetősége sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a tényleges átadás, hiszen ezáltal elkerülhető lett volna, hogy azonnal kiderüljön: Ukrajna nem rendelkezik azokkal a kapacitásokkal, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy komoly, az orosz hadsereget jelentősen megrendítő csapásokat mérjen.

Pénteken Trump váratlanul lehűtötte Ukrajna és a támogatói reményeit. Zelenszkijjel folytatott megbeszélésük során hangsúlyozta, hogy szeretné elkerülni a Tomahawk rakéták átadását a háború lezárása érdekében, és hogy az Egyesült Államoknak is szüksége van ezekre a fegyverekre. Ez a lépés újabb példája lehet Trump visszakozásának, de azt is értelmezhetjük úgy, hogy az elnök nem akarta megmutatni ezt az oroszokra nézve nyomasztó ütőkártyát Putyin előtt, hanem inkább a budapesti találkozón szándékozik felhasználni, hogy további nyomást gyakoroljon.

Természetesen a másik oldalnak is megvan az oka, hogy azt feltételezze, Putyin ismét a már az alaszkai csúcson is megismert trükkjeit alkalmazza. Egy grandiózusan beharangozott csúcstalálkozóval időt nyer, és ha sikerül újra megingatnia Trumpot Ukrajna támogatásával kapcsolatban, valamint elhitetnie magáról, hogy nyitott a békefolyamatra, akkor elérheti legfőbb célját. Lehet úgy beszélni a békéről, hogy közben konkrét lépéseket nem tesz ennek érdekében, míg Ukrajna ismét csak hoppon marad.

Felmerül a kérdés, hogy vajon Putyin és Trump újra találkozhat-e Budapesten, és ha igen, mikor éri el Trump a végső türelmetlenség határát. Ha ez a pillanat elérkezik, az nem jelenti azt, hogy a Tomahawk rakéták képesek lennének megfordítani a háború menetét Ukrajna javára. Mégis, ez a helyzet szimbolikus jelentőséggel bírhat: jelezheti, hogy Trump leteszi a kesztyűt, és az Egyesült Államok végre kész átlépni Oroszország vörös vonalait, hogy minden lehetséges eszközzel kényszerítse Moszkvát a béketárgyalásokra.