A közhelyek mögött rejlő mély igazságok gyakran észrevétlenek maradnak, pedig valójában gazdag tapasztalatokat és bölcsességet hordoznak.

A Dumaszótárról Kiss Gáborral beszélgetett Rékai Gábor a Bézs Rádióban 2025. május 20-án

Üdvözlöm a hallgatókat! Rékai Gábor vagyok, és ma velem van Bankó Éva, aki a zenei válogatásért felel. Az előttünk álló téma igazán izgalmas, hiszen a nyelv varázslatos világába kalauzoljuk el Önöket, méghozzá különféle könyvek segítségével. Itt van velünk Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó vezetője és alapítója. Az asztalon friss kiadványok sorakoznak, amelyek széles spektrumot ölelnek fel: a komoly, tudományos igényű munkáktól kezdve egészen a könnyedebb, de szintén tudományos alapú írásokig. Különösen említésre méltó a Dumaszótár, amely nem klasszikus értelemben vett magasirodalom, de mindenképpen egy érdekes világot tükröz. Emlékezzünk vissza a Retró szótárra, amely néhány évvel ezelőtt hatalmas sikert aratott – és úgy vélem, hogy a Dumaszótár (amelynek alcíme: 7200 közhely, hogy bárkivel, bárhol, bármiről folyékonyan tudjunk beszélni) szintén hasonló népszerűségnek örvend majd. Most, hogy túlléptünk a bevezetésen, osztottunk meg néhány gondolatot, és biztos vagyok benne, hogy a hallgatók már tudják, mit jelent a közhely.

Nem vagyok benne biztos, mivel a közhely fogalma rendkívül homályos. Nincs olyan személy, aki egyértelműen definiálni tudná, hogy mi is az a közhely. Ez a terület inkább ingoványos, hiszen a szállóigék (amiknek a szerzője jól ismert) és a közmondások között helyezkedik el, így nehezen tudjuk megállapítani a pontos határokat. Sajnos a kiadó és a szerkesztő sem rendelkezik olyan eszközzel, ami képes lenne mérlegelni, hogy egy kifejezés közhelynek, közmondásnak vagy szállóigének számít-e.

Amikor a kiadványaitokról beszélgetünk, és én időnként, félévenként vagy akár háromnegyed évenként, rávilágítok erre a témára, eszembe jut, hogy fiatal koromban az iskolaújságban írtam egy írást a közhelyek védelmében. A gimnáziumi lap címe Tiszta szívvel volt, és ott kifejtettem, hogy ezek az agyonismételt bölcsességek valójában nem is annyira üres frázisok. Ha alaposabban belegondolunk, rájöhetünk, hogy bár sokat használják őket, ami miatt közhellyé válnak és elveszítik eredeti fényüket, ennek ellenére gyakran hordoznak értékes igazságokat. Mit gondolsz erről?

Ahogy a közmondások mögött is, a közhelyek mögött is egy nagyon mély igazság van. Mindegyik mögött egy nagyon mély igazság van. Az a probléma vele, ha egy újságcikken belül kétszer elmondják ugyanazt az igazságot ugyanazokkal a szavakkal, vagy többször emlegetik, elkopik, elszáll a levegőben már az igazságtartalma is. Nem véletlen az, hogy az újságokban használják sokat a közhelyeket. A közhelyek mellett általában negatív jelző van, mert a közvélemény is úgy gondolja, hogy nem illik használni őket.

Az a személy, aki nem képes különböző szinonimákat találni a közhelyek által kifejezett tartalomra, nem mondható igazán színes élményvilággal bíró egyénnek.

Az elkoptatott, unalmas frázisok, amelyek rendre visszatérnek a nyelvhasználatban, gyakran a közhelyek béklyójába kerülnek. Az újságírók, próbálva elkerülni a kliséket, sokszor éppen azokat a megfogalmazásokat hozzák elő, amelyektől ódzkodnak, mint például "nem szeretném használni ezt a közhelyet...", majd következik a közhely maga. Már évszázadok óta jelen vannak ezek a sablonos kifejezések, jócskán az 1850-es évek óta, amikor a sajtó elérhetővé vált a nagyközönség számára. Olyan megállapítások, mint "a sajtó nagyhatalom", "a történelem tanítómestere", "nincs új a nap alatt", "a tudás hatalom", vagy "egységben az erő" mind-mind mélyebb igazságokat rejtenek, mégis, a megfogalmazásuk miatt sokszor elveszítik erejüket. Például a kijelentés, miszerint "a focit gólra játsszák", szintén közhely, de megmutatja, hogy hiába dominál egy csapat a játékban, ha a gólszerzés elmarad, az csak meddő fölény marad.

Ilyenkor gyakran hallani, hogy az X csapat igazán színvonalasan futballozott, igényes megoldásokkal, de végül vereséget szenvedett vagy döntetlent játszott. De ez nem számít, hiszen a foci lényege a gól, nem pedig a játék esztétikája.

Valójában ezt a gondolatot átvitt értelemben is értelmezhetjük. Amikor valaki rendkívül szorgalmas, de mégsem látja a konkrét eredményeket, akkor hiányzik az a bizonyos „gól”, ami a sikerélményhez kapcsolódik. Az erőfeszítések, még ha intenzívek is, önmagukban nem biztosítják a kívánt sikert, és ez frusztráló lehet.

Hogyan gyűjtöttétek össze ezeket a kliséket? Milyen forrásokból indultatok ki? Régi klasszikusokból vagy frissebb írásokból? Esetleg szúrtatok ki néhányat, ami különösen megfogott titeket?

A kiadványunkban 7200 közhely található, amelyeket meglepően egyszerűen gyűjtöttünk össze, hála a régi újságok digitális adatbázisának. Egy alkalommal egy egyetemről 15 gyakornokot delegáltak a Tinta Könyvkiadóhoz, akiknek mindössze 5 nap állt rendelkezésükre. Ez az időszak nem elegendő ahhoz, hogy egy gyakornok mélyreható tapasztalatokat szerezzen a kiadó életében, de elegendő volt ahhoz, hogy valami érdemleges munkát is végezzenek. Ekkor tájékoztattam a 15 fiatal szakembert arról, hogy van egy számítógépes adatbázis, amelyet az Arcanum Kft. üzemeltet, és kiosztottam nekik az elmúlt 150 év újságjait 10 éves időszakokra. Megmondtam, hogy kinek melyik évtized újságjait kell átböngésznie. Az 5 nap nem lett volna elegendő ahhoz, hogy valóban olvassák az anyagot, így helyette egyszerűen a „közhely” szóra kerestek, és megvizsgálták, hol szerepel ez a kifejezés az újságokban. Mint már említettük, a közhelyek mellett általában egy bevezető mondat is található. Ezért a diákok csak beírták a keresőbe a „közhely” szót, majd kimásolták az adott kifejezés körüli szöveget. Egy-egy diák körülbelül ezer közhelyet gyűjtött össze, így összesen 15 ezer közhely került a birtokunkba. Azonban ezt követően egy alapos szerkesztés következett, és a 15 ezer közhelyből több mint felét el kellett távolítanunk, aminek eredményeként végül 7200 közhely maradt a kiadványban.

Milyen alapon lettek kihúzva?

Ami duplán volt, például, meg ami nem tetszett. Így aztán megszerkesztettük és a kiadóban tanakodtunk, hogy milyen sorrendben adjuk közre ezeket a közhelyeket, mert lehetne úgy, hogy az első szónak a betűrendjében adjuk közre, de az talán egy picit snassz lenne, ezért meghatároztunk 315 fogalomkört, és ebbe a 315 fogalomkörbe besoroltuk a 7200 közhelyet.

Természetesen! Íme néhány fogalomkör, amit egyedivé tehetünk: 1. **Fenntarthatóság**: Az ökológiai egyensúly megőrzése, a környezetbarát megoldások keresése, és a jövő generációk számára is élhető világ kialakítása. 2. **Digitális kreativitás**: A technológia és a művészetek ötvözésével létrehozott innovatív tartalmak, mint például digitális festmények, interaktív installációk vagy online történetmesélés. Ha szeretnél más területekről is példákat, csak szólj!

Bármikor kinyithatom a szótárt, és találhatok példákat: gyorsaság - "a világ egyre gyorsabban pörög", "felgyorsult a világ tempója". Ismét csak azt tudom hangsúlyozni, hogy a kiadóban nem létezik varázsgép, ami megmondaná, hová kellene sorolni a közhelyeket. Ez mind egy alapos gondolkodás eredménye. Kockázat - "a termelés szerves része a kockázat", "vállalatunk merész lépéseket tesz", "kockázatos döntés született". Ezeket a fogalomköröket szépen felépítettük. Persze, ez egy kölcsönhatás, mert nem úgy indultunk, hogy előre megmondtuk, hány fogalomkörre lesz szükségünk; ez a folyamat fokozatosan alakult ki. A szótár önmagát írta, senki sem tudta előre, hogy hány fogalomkört kell meghatározni. Reklám - "a botrány is reklám". Milyen elcsépelt közhely! Vagy "minden reklámon túl". A reklám alatt 12 közhely található, és talán a piaci igényeket is figyelembe véve adtuk neki azt az alcímet, hogy 7200 közhely, hogy bárkivel, bárhol, bármilyen témáról folyékonyan tudj beszélni. Mert ha nincs egy jó ötleted, nyugodtan elővehetsz egy közhelyet. Ne adj isten, ha éppen el szeretnéd kerülni a beszélgetést, egy frappáns közhellyel, amely örök igazságot hordoz, könnyedén le is zárhatod a diskurzust. Úgy vélem, ez egy igazán szórakoztató szótár, amely rávilágít a nyelv csodálatos természetére, hogy a közhelyek is örök igazságokat rejtenek, és a nyelv esszenciáját hordozzák. A nyelvvel való játék lehetősége is lenyűgöző. Nem véletlen, hogy a nyelv az, ami kiemeli az embert az állatvilágból; olyan komplex kommunikációs eszköze, mint az emberi nyelv, az állatok számára nem elérhető.

De azért az állat az emberben... Egy francia írónál olvashattam én, hogy az egyszerűen elviselhetetlen emberek vadak, nem született vadak, hanem a civilizációban lettek azok. Én ezt közhelynek vélem, mert ezt minden további nélkül használom. De nem az az érdekes, hogy nekem mi jut eszembe, hanem az, hogy ez egy rugalmas, egy mozgékony formula.

Ha hátrafelé pillantok a falra, egy festményt fedezek fel, amely egy tengerparti tájat ábrázol. Az oázisként terülő víztükrön a nap aranyló fénye játszik, akár a felkeltével, akár a lenyugvásával. Kérdés, hogy ez csupán egy közhely vagy igazi remekmű? Ráadásul a kép egy része hiányzik, mintha valami titokzatosat akarna sejtetni. Mindenesetre számomra lenyűgöző, és magával ragadott.

Nézegettem a könyvet, és olyanok vannak benne, amik nekem határesetek, és nem is tudom, hogy ki dönti tulajdonképpen el, hogy ez most közhely vagy nem? Például: "alig akad magyar költő, aki a borról ne írt volna". Ez nem tudom, hogy egy empirikus tapasztalat leírása, vagy egy kis költői túlzás, mert kétségtelenül voltak a bordaloktól kezdve effektíve olyan valamik. Hogyan próbáltatok, hogyan tudtatok válogatni és azt mondani, hogy hát, ez nem közhely, vagy hogy ezt sokan használják és az? Ez megérzéses alapon ment? A kulturáltságotok, a szavak ismerete?

Nagyon jól szúrtad ki ezt a szótárban lévő közhelyet, valóban nem egy gyakran ismételt közhely vagy klisé. Nyilvánvaló, hogy a forrásban és az újságban ez előtt a boros klisé előtt is oda volt írva, hogy közhely, hogy "számtalan irodalomtörténész leírta azt a közhelyet, hogy..." - és jött ez. Ha már valaki ezt egyszer leírta és ő ezt közhelynek minősítette, akkor mi kigyűjtöttük. Arra gondoltam, hogy mivel a szótárnak az a főcíme, hogy Dumaszótár, nem az, hogy Közhelyszótár, hiszen a 70-es években jelent már meg egy Közhelyszótár Hernádi Miklós gyűjtésében és rendszerezésében. Arra gondoltam, hogy egy dumaszótár esetében ez benne maradhat. A nyelv meg a művészet egy képlékeny dolog. Az a festmény, ami a maga korában nem aratott sikert, lehet, hogy később sikert fog aratni, vagy akit istenítettek festőként, később kihull az idő rostáján. Gondolom, hogy ez is egy közhely, hogy "kihull az idő rostáján". Ezek képlékeny dolgok. Nincs se cím, se mérleg, semmi, ami ezt megmutatná, hanem józan paraszti ész van, józan paraszti nyelvérzék van.

Igen, de amit legutoljára említettél, erről nehéz eldönteni. Van olyan, ami kikopik. Nem tudom, hogy találkoztatok-e ilyennel, hogy valaha, annak idején akár a nyelvi formája miatt, akár más miatt azt mondták akkor, ha volt ilyen vállalkozó szellem, hogy hát, ez egy közhely. De most már nem az, már el is felejtettük.

Az én tapasztalataim éppen az ellenkező irányba mutatnak: a 100, 120, vagy akár 130 éves közhelyek ma is ugyanolyan közhelyek maradnak. Ezek a mondások, akárcsak a közmondások többsége, mélyen beágyazódnak a sajtó nyelvezetébe, hiszen a sajtó az, ami táplálja, közvetíti és életben tartja ezeket a kliséket.

A Dumaszótár egy különleges forrás, ahol a szavak és kifejezések gazdag világába merülhetünk el. Itt nem csupán a jelentések találhatók meg, hanem a nyelv szépsége és sokszínűsége is életre kel. Ez az oldal lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük a nyelvtani finomságokat, a szinonimákat és a nyelvi játékokat, miközben bővítjük szókincsünket és mélyebb megértést nyerünk a kifejezések mögött rejlő jelentésekből. A Dumaszótár valódi kincs azok számára, akik szeretnék gazdagítani kommunikációjukat és felfedezni a nyelv rejtett csodáit.

Mert sokan értik. Az egy bombabiztos dolog, hogy ezt mindenki érti, nem kell rafinált dolgokat kitalálni.

A sajtó széles körben szeretné a gondolatait terjeszteni, és ehhez olyan dolgok szükségesek, amiket nagyon sokan megértenek. A közhelyek jelentős része képszerű. Már említettük, hogy "a focit gólra játsszák", nem nagyon kell ezt magyarázni. De ugyanígy nekem a kedvenc közhelyem, hogy "a könyv jó barát". Ezt se kell magyarázni.

Ez egy teljesen ésszerű megállapítás. Nincs benne semmi negatív vagy lekicsinylő. Nem is kívánom magyarázni, miért nem tekinthető pejoratív közhelynek; a könyv valóban hű társ.

Például egy mai reklámban a kifejezés, hogy "a könyv jó barát", már kissé megkopott és elcsépelt hatást kelthet.

A reklám világában valóban fontos, hogy a figyelmet megragadják, hiszen ennek célja, hogy a közönség érdeklődését felkeltse.

Bár elsőre kliséként hathat, mégis mély igazságot hordoz. Megvitatottuk, hogy a könyv mint termék, mint nyomtatott alkotás, milyen irányba tart a jövőben.

Na, mi a helyzet? Ha húsz év múlva itt ülünk, vajon milyen emlékeket idézünk fel? Milyen történetekkel színesítjük a beszélgetést?

Kívánom, hogy elmondhassuk: „a könyv a legjobb barátunk”, de az életünk során rengeteg dolog eltűnt már. Nem hiszem, hogy a könyv végleg eltűnne, ahogy azt már említettük, de az elektronikus eszközökön történő olvasás kétségtelenül hatással van a könyvvásárlási szokásainkra és a könyvkiadók működésére is. Főleg azt tapasztaljuk, hogy az enciklopédiák, szótárak és lexikonok iránti kereslet jelentősen csökkent, hiszen a gépek mindent elérhetővé tesznek. Ugyanakkor egy igazán jó olvasmány képes megmenteni a könyv varázsát és jelentőségét.

Csemegézhetek, akár fel is olvashatnék, ezt több órán keresztül lehetne művelni. Olyan kincseket találok, hogy "az asztalitenisz nem olyan csöndes, mint a sakk". Gratulálok!

Feltalálta a spanyolviaszt.

Úgy képzelem, igazán szórakoztató élmény lehetett ezt a tartalmat megalkotni!

Ez a munka a kiadóban igazán szívhez szóló élmény volt. Néha még viták is kialakultak arról, hogy egy-egy szó vagy kifejezés pontosan hová is illik, netán szükség van-e rá a szótárban, hiszen nem minden esetben rendelkezik mélyebb jelentéssel. Mégis, ez a körülbelül 7200 közhely összességében mintegy kis szótárnyi terjedelmet ad ki. Szeretném megemlíteni, hogy ennek a szótárnak az összeállításában kulcsszerepet játszott a szerző, Cserháthalápy Halápy Gábor, akinek sokat segített Balázsi József Attila. Sajnos ő váratlanul távozott közülünk, pedig a Tinta Könyvkiadóban végzett munkája rendkívül értékes volt. Csak az ő keze nyoma maradt ezen a szótáron, mivel a megjelenését már nem érhette meg. Az ő emléke mindig velünk marad.

Amikor a könyvek világáról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Dumaszótárt. Külön öröm számomra, hogy említetted a Hernádi-könyvet mint történelmi előzményt; nekem is megvan, és a közhelyek iránti vonzalmam ebben a műben is megmutatkozik. De van itt még néhány érdekesség! Azt hallottam, hogy van egy újdonságotok: 500 magyar közmondás, valamint egy másik, ami igazán különlegesnek tűnik – az „Elvesztett szavaink kisszótára”. Ezt a válogatást te állítottad össze, vagy inkább csak válogattad a tartalmát? Kinek szánjátok ezeket a könyveket? A Dumaszótár nyilvánvalóan a szélesebb közönséget célozza meg.

Nehéz elképzelni, ahogy valaki a számítógép előtt ülve egy szótárt szerkeszt, és azon töpreng, kik is lesznek azok, akik ezt a művet használják, olvassák vagy éppen vásárolják. Mégis, én mindig azokra a személyekre gondolok, akik mélyen szeretik a magyar nyelvet, akik örömmel fedezik fel, és elgondolkodnak azon, hogy miért tűnt el a "verő" szó, amely egykor a kalapácsot jelentette. Teljesen természetes, hogy régen, évszázadokkal ezelőtt a kalapácsot verőnek hívták, aztán egyszer csak megjelent a "kalapács" kifejezés, és valamiért az emberek fokozatosan elfeledték a verőt. Ma már alig van nyoma ennek a szónak, csupán a nyelvemlékek őrzik emlékét.