A Vármegyeházán különleges esemény keretében tiszteletüket fejezték ki a gyógyítás csendes hőseinek. A rendezvény célja az volt, hogy méltassák mindazokat, akik elkötelezetten dolgoznak az egészségügy területén, és hozzájárulnak mások jólétéhez. A program
Szekszárdon ünnepelték a gyógyítás világának kiemelkedő alakjait. Florence Nightingale születésnapja egyben az Ápolók Nemzetközi Napját is jelenti, amely alkalmából a szakma hőseire emlékeztek.
Hivatástudat, empátia, türelem, segítségnyújtás. Ezek a szavak hangzottak el leggyakrabban az Ápolók Nemzetközi Napja alkalmából rendezett ünnepségen pénteken Szekszárdon, a Vármegyeházán. A Tolna Vármegyei Balassa János Kórház, a Magyar Ápolási Egyesület Tolna Vármegyei Szervezete, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, valamint a Balassa János Betegápolásért Alapítvány közös rendezvényén köszöntötték mindazokat, akik áldozatos munkájukkal nap mint nap ápolóként tesznek a betegek gyógyulásáért, és emlékeztek meg Florence Nightingale-ről, a modern nővérképzés, valamint a betegellátás reformjának elindítójáról, de nem feledkeztek meg magyar kortársáról, Kossuth Zsuzsannáról sem.
Ápolónak lenni az egyik legnemesebb hivatás
Elsőként dr. Lehőcz Regina főispán osztotta meg gondolatait a megjelent közönséggel, kiemelve, hogy mindannyian tapasztaltuk, milyen sok figyelmet, türelmet és energiát igényel a betegek ápolása. Mint mondta, a rászorulók segítése és a betegek gondozása a legnemesebb hivatások közé tartozik, és bár rengeteg nehézség kíséri, ennek ellenére a hivatás szépsége és értéke felülmúlja a kihívásokat. Az ápolók fáradhatatlan munkájáért nem lehetünk elég hálásak – hangsúlyozta. Vizin Balázs, a Tolna Vármegyei Közgyűlés alelnöke személyes élményét osztotta meg, amikor dédnagymamája ápolásának példáján keresztül illusztrálta, milyen odaadással és elhivatottsággal végzik az ápolók a munkájukat, amelyért mindannyian köszönetet tartozunk nekik.
Dr. Pátri Eszter, Tolna vármegyei tiszti főorvos történeti áttekintéssel is szolgált. Felidézte, hogy Florence Nightingale és Kossuth Zsuzsanna idejében, az 1800-as években az ápolás még nem jelentett többet cselédmunkánál. Rettenetes higiéniai állapotok uralkodtak, ezen próbáltak úrrá lenni, hordárként is helyt kellett állniuk, a háború és a szabadságharc alatt pedig a tábori kórházakban még rosszabb körülmények között kellett a sérülteket ellátniuk. De közben tudták, az ápolás több ennél, és idővel folyamatosan bővültek a képzési lehetőségek, illetve a feladatok köre. Így jutottunk el a mai korszerű technikai eszközökkel végzett betegellátásig. - De ami nem változott, az az ember. A hivatástudat, az empátia, a segíteni akarás - emelte ki a tiszti főorvos, hozzátéve, hogy ezeket a mesterséges intelligencia sem tudja helyettesíteni.
