Mezőteremen a deportált svábok emlékére rendezett megemlékezést tartottak, ahol a közösség mély tisztelettel adózott a múlt fájdalmának.
Szatmár megyéből több mint ötezer embert, köztük háromszáz mezőteremiből származó személyt vittek Oroszországba kényszermunkára. Számos ember számára a munkaszolgálat végzetesnek bizonyult, és halálos ítéletként nehezedett rájuk.
Szombaton Mezőterem, a Szatmár megyei sváb település, különleges megemlékezést tartott az 1945. januári deportálás áldozataira. Az esemény a helyi római katolikus templomban vette kezdetét, ahol Egeli Ferenc plébános szívhez szóló prédikációt mondott. Szavaiban az isteni gondviselés fontosságát emelte ki, visszatekintve a zsidók vándorlására és történelmére, párhuzamot vonva a sváb közösség sorsával. "Három évszázada Isten akaratával érkeztek vidékünkre a svábok, akik példamutatóan beilleszkedtek a helyi társadalomba, és svábba oltott magyarokká váltak. Isten szeretetét hirdették életükkel. Most pedig Isten gondviselésére bízzuk deportált őseinket, akik már az Ő színe előtt élnek" - hangsúlyozta a plébános.
A szentmise során a hívek német nyelven is fohászkodtak az áldozatok lelki üdvéért, kifejezve ezzel együttérzésüket és tiszteletüket.
A megemlékezés résztvevői a helyi római katolikus temetőbe vonultak, ahol a deportáció áldozatainak emlékére állított néhány sírkőnél gyűltek össze. Ezek a kövek nem csupán nevek és helyszínek sorát örökítik meg, hanem olykor fényképeket is mutatnak, amelyek a múlt emlékeit idézik. Ugyanakkor, a testek, amelyekhez ezek a nevek tartoznak, valahol egészen más földben nyugszanak, távol azoktól, akik a fájdalom és az emlékezés közösségében találkoznak.
"Ma itt, a világháború ártatlan áldozataira emlékezünk, akik a sztálini Szovjetunió háborús veszteségeinek kompenzálásaként önkényesen kényszermunkára hurcoltak el. Számos honfitársunk soha nem tért vissza e borzalmas sorsból. Az események súlyosságának tudatosításához elég annyit tudni, hogy 1945 januárjában és februárjában körülbelül 70 ezer német származású, 17 és 45 év közötti férfit, valamint 18 és 30 év közötti nőt deportáltak román állampolgárként a Szovjetunióba újjáépítési munkálatokra. Az elhurcoltak 15-20 százaléka sajnos életét vesztette a kegyetlen fagy, az éhezés és a brutális kényszermunka következtében" - emelte ki Tar Miklós polgármester a megemlékezés során.
Kaposi Márk, a helyi Német Demokrata Fórum képviselője szívszorító szavakkal idézte fel a szörnyű eseményeket. "A deportálási bizottságok egyik településről a másikra vándorolva állították össze az elhurcolandók névsorát, így a mezőteremi lakosok is sorra kerültek. Az embereket marhavagonokba zsúfolták, és egy rendkívül megpróbáltatásokkal teli útra indították őket Oroszország irányába. (...) Nem volt biztosítva számukra sem elegendő élelem, sem megfelelő ruházat, sem orvosi ellátás. Mégis, a legnagyobb szenvedések közepette is élni akartak, és minden erejükkel abban reménykedtek, hogy egyszer még visszatérhetnek szeretteikhez" - osztotta meg gondolatait.
A megemlékezésen részt vevő Pataki Csaba, a megyei tanács elnöke, hangsúlyozta, hogy a szatmári családok között alig akad olyan, akinek felmenői ne lettek volna deportálva. Magyar Lóránd parlamenti képviselő a szélsőséges eszmék előretöréséről tartott beszédet, kiemelve, hogy a deportálásokhoz is hasonló szélsőséges nézetek vezettek annak idején.
Az emlékezés zárásaként megkoszorúzták a deportáltak sírköveinél elhelyezett keresztet. Ez a hagyományos helyszíne az eseménynek, ahol most is a környező falvak képviselői is koszorúztak.
A Maszol riportere a helyszínen szerzett információi szerint, a közeljövőben Mezőterem központjában megvalósulhat egy deportációs emlékmű, amely háromszáz névvel örökíti meg a nyolc évtizeddel ezelőtti tragikus eseményeket.
