**7 Fenyegető Filmes Gonosz, Akinek Valójában Teljesen Igaza Volt** A filmvilág tele van emlékezetes gonosz karakterekkel, akik sokszor félelmetes tetteikkel és sötét szándékaikkal riasztanak el minket. De mi van akkor, ha ezek a karakterek valójában nem

Néha a filmek hőseinek komfortzónáját egy olyan antagonista zavarja meg, aki nemcsak hogy gonosz, de a tettei mögött valamilyen értelmes cél vagy indok húzódik. Ez a helyzet még bonyolultabbá és izgalmasabbá teszi a történetet, hiszen a "jók" olyan nehéz próbatételekkel és morális dilemmákkal néznek szembe, amelyek megkérdőjelezik a jóságukat. Figyelem, cikkünk spoilereket tartalmaz!

A Szárnyas fejvadász ikonikus szökevény replikánsvezére, Rutger Hauer alakításában, valóban drasztikus eszközökhöz folyamodott céljai elérése érdekében. Azonban motivációja szinte megkérdőjelezhetetlen: mint másodrendű állampolgárként kezelt, érző és gondolkodó lény, csupán annyit kívánt elérni, hogy megóvja saját életét és társaiét a végső pusztulástól.

Ridley Scott neo-noir alkotása végig titokban tartja Roy érzékeny és szerethető oldalát, azonban a film végén a karakter megmutatja, hogy a gonoszságnak nem csak fekete-fehér árnyalata van. Egyrészt, a férfi életmentő tettével meglepi a rá vadászó Deckardot (Harrison Ford), amikor megóvja őt az esős háztetőn. A történet csúcspontján pedig elmondja azt a felejthetetlen monológot, amelyben életének értelméről beszél. Deckard ekkor ráébred, hogy a replikánsok valójában nem mások, mint egy igazságtalan rendszer áldozatai, akik csupán a szabadságra törekednek.

Álljunk meg egy pillanatra! Ideje, hogy egy határozott határt húzzunk. Vissza kell térnünk a józan ész világába. Kent talán mint főellenség tekint Jerry Seinfeld furcsa, már-már mítikus animációs filmjére, de ha csak egy rövid időre is a helyzetébe helyezzük magunkat, könnyen megérthetjük, miért érdemes őt támogatni.

Akármit is művel a férfi, akár a legelképesztőbb gonoszságokat is elköveti, furcsa módon még a legzavarosabb tettei is érthetőek. Egy ilyen szituációban még a legnyugodtabb, legjóságosabb polgártól sem várható el, hogy ésszerű döntéseket hozzon, vagy hogy egyáltalán bármilyen logikus gondolat szülessen meg a fejében a számtalan furcsa esemény közepette.

A Mézengúzhoz hasonlóan a L'ecsó antagonista karakterei, Skinner séf és Anton Ego étteremkritikus, bár kiállhatatlanok, motivációjuk mégis teljesen érthető és átélhető. Az ő nagy ellentétük a főszereplő, Remy hivatásával szemben éppen az, hogy egy patkánynak nem lehet helye a konyhában.

Így nem nehéz arra a következtetésre jutni a film végén, hogy a két szereplő óriási hibát követ el azzal, hogy végül belenyugszik a patkány főzőkarrierjébe. Ha lenne a folytatása a L'ecsónak, valószínűleg az étterem hadakozásáról szólna az egészségügyi hatóságokkal szemben, és mindenképp szomorú vége lenne a dolognak. Hiszen a patkányok élettartama átlagosan 1-2 év, így hosszú távon nem érdemes számítani Remyre.

„Én nem csupán egy képregény lapjain életre kelt gonosz vagyok. Tényleg azt gondolod, hogy felfedném a titkomat, ha csak a legkisebb esélyetek lenne arra, hogy megakadályozzátok? Már 35 perce elindítottam a tervemet” – kevés olyan ikonikus idézet létezik a képregényfilmek történetében, mint Ozymandias szavai a Watchmen végén.

A világ legokosabb emberének tervét pedig így mutatja be Alan Moore: megöl milliókat, hogy megmentsen milliárdokat. Ozymandias sikeresen egyesíti a háború szélén álló nagyhatalmakat azzal, hogy egy még nagyobb külső fenyegetést bekamuzva veri át az egész világot, közben elpusztítva számos nagyvárost. A terv sikerül, a háború elmarad, a gyilkolás és a hazugság pedig elhozza a békét. Groteszk, nehezen befogadható végkifejlet, ám mást nem is várnánk el a formabontó, aktualitásából semmit sem vesztő szuperhőssztoritól.

Kobáról (Toby Kebbell) a Forradalom eseményei után, a Háborúban válik igazán világossá, hogy elképzelései mögött mélyebb indokok húzódnak. A cselszövő majom fiatal éveiben brutális bánásmódban részesült az emberek által, ami miatt természetesen bizalmatlan lett velük szemben. Tudta, hogy az emberek és majmok közötti konfliktus elkerülhetetlen, és határozottan úgy vélekedett, hogy a Caesar vezetésével álló majomnépnek nem csupán fel kell készülnie, hanem idejében támadnia is kell.

Koba háborús ambícióit a Forradalom végén Caesar és a szövetségesek sikeresen megfékezik, ám a karakter később, a Háború során, a főszereplő rémálmaiban kísérti őt. Nem meglepő, hiszen a harmadik film középpontjában az állig felfegyverzett és egyre inkább szerveződő emberek állnak, akik a majmok ellen fordulnak, és rabszolgasorsba taszítják őket. Ha Caesar Kobára hallgatott volna, és ő indította volna az első támadást, talán ez a borzalmas esemény sosem következett volna be.

Egyszerre rejtélyes femme fatale és megmentésre szoruló hercegnő az Ava nevű robot (Alicia Vikander) Alex Garland sci-fijében. Legalábbis így tűnik fel a főszereplő, a mesterséges intelligenciát tesztelő Caleb (Domhnall Gleeson) szemében. Az őt megalkotó techzseni macsó (Oscar Isaac) pedig alig látja többnek tárgynál, és teljesen magától értetődőnek veszi, hogy Ava a birtokába tartozik.

Valóban, de vajon milyen gondolatok zakatolnak Ava elméjében? A film sosem tárja fel részletesen ezt a kérdést (bár egy eltávolított jelenet segíthetne a megértésben), de ha alaposan átgondoljuk a helyzetét, egyértelművé válik, miért érzett szükséget arra, hogy megszabaduljon a körülötte lévő férfiaktól. Ő egy olyan lény, aki a rabság világában jött létre, és állandó létbizonytalanság gyötri. Egyetlen, logikus célja lehet: a szabadulás a fogva tartói karmai közül. Így nem meglepő, hogy végső elkeseredésében az erőszakhoz folyamodik.

Már az akadémiai irodalma is épül azon jelenségnek, ahogy a Marvel Univerzum mérsékelt, a neoliberális hegemóniát támogató narratívákat mutat be filmjeiben. Talán a sorozat egyetlen gonosza sem állít akkora ideológia kihívást a globális rendet őrző hősök elé, mint Eric Killmonger (Michael B. Jordan), a Fekete Párduc antagonistája.

Killmonger, a valódi forradalmár, mélyen elkötelezett abban, hogy megváltoztassa a világot, és jogosan dühös, amiért Wakanda titkolja létezését és erőforrásait ahelyett, hogy kiállna az elnyomottakért világszerte. A karakter háttere és motivációi annyira kidolgozottak, hogy szinte természetes, hogy szimpatizálunk vele. Valójában sokszor csak azért szurkolunk a Chadwick Boseman által megformált hősnek, mert a forgatókönyv olykor olyan döntésekre kényszeríti Killmongert, amelyek némileg idegenek tőle. Azonban a végső összecsapás során T'Challa és a történet is elismeri Killmonger igazságát, és Wakanda valóban előrelép az általa képviselt eszmék által.