Medical Flossing

Flossing egy új, pontosabban megújított kezelési forma a fizioterápiában a rehabilitáció a sportrehabilitáció területén. A koncepció egy speciális méretű, vastagságú, meghatározott rugalmasságú gumiszalag individuális alkalmazására épül.

A flossing-szalag alkalmazásának egyik fontos alapelve szerint a rehabilitációban megforduló páciensek jelentős részénél a fájdalom, feszesség, mozgásbeszűkülés, izomerő csökkenés, vagy a túlterhelés miatti krónikus gyulladások a fasciaháló (kötőszöveti réteg) különböző formájú és súlyosságú letapadásának következményei. Ilyenkor a háló rétegei egymáshoz képest elcsúszva, deformálódva crosslinkek által "összetapadva" gátolják a rehabilitáció sikerességét (afiziológiás, úgymond hibás keresztkapcsolatok alakulnak ki) . A szövetben megrekedt folyadék a nyomást fokozva erősíti a fájdalom-feszesség-szöveti tónus egymásra hatásának ördögi körét azt eredményezve, hogy a terapeuta megreked a rehabilitációban, a páciens pedig a gyógyulás útján. Be van határolva a ROM (Range of Motion) mértéke, a mozgással járó fájdalmak felerősödnek, a rendszeres testmozgás, gyógytorna ellenére megvannak az un. maradványtünetek.

Mi a teendő? Mi az elsődleges szempont, feladat?

  • Crosslinkeket meg kell szüntetni.
  • Szöveti tónust csökkenteni kell.
  • Folyadék elvezetésének lehetőségét javítani kell.
  • A vérkeringést az érintett területen javítani kell.
  • Beszűkült ROM-ot növelni kell.
  • Az izom teljesítményét javítani kell.
  • Itt kerül előtérbe - ezeknek a szempontoknak akár 2 percen belüli megvalósításánál - a Medical Flossing, vagy más néven un. Voodoo kompressziós terápia. Attól függően, hogy a terapeuta megállapítja a szöveti elváltozás jellegét, típusát, súlyosságát, az elváltozás következményeit, a páciens szöveteinek terhelhetőségét és ellenőrzi a terápia kivitelezhetőségének lehetőségét (kontraindikáció van, vagy nincs) flossing-szalagot teker az érintett testrészre, az elváltozás függvényében más-más nyújtottsági arányban.

    A szalag kompressziót biztosít, azonban ennek mértéke függ az elváltozás súlyosságától. A felhelyezés rendkívül individuális, függ attól, mit szeretne a kezelő elérni, tehát a meglévő profi szakmai ismeretekre épül (pl. fiziológia, patológia, funkcionális anatómia, sebgyógyulási folyamatok a különböző szöveteknél, sportrehabilitációban fontos szöveti elváltozások jellegzetességei stb.).

    Nem mindegy, hogy a végtagrész mediális-laterális, anterior-poszterior oldalán milyen arányú a nyújtottság van jelen egy-egy diagnózisnál. Ha a terapeuta nem jól adaptálja a nyújtást egy szöveti tónuscsökkentés érdekében alkalmazott flossingnál, túl nagy kompressziót ad, akkor a crosslinkek szakíthatósága, a rétegek egymáson elcsúszásának lehetősége korlátozott.

    Már a 90-es években elterjedt a manuális lymphdrainage (nyirokkezelés) területén, hogy a végtagokat bandázzsal "becsomagolták" és a páciensnek ebben a bandázsban kellett sétálni. Hátránya ennek az volt, hogy a bandázs zavarta a pácienst a gyakorlat kivitelezésében. Egy kompressziós bandázsban végzett tréning pedig teljes mértékben kivitelezhetetlen volt.

    Viszont a Flossing-szalagnak köszönhetően mostanra lehetőségünk van kompresszió mellett mozgást, tréninget is végezni. A szalag segítségével minden oldalon változó arányú nyomást, ezáltal nagyobb mértékű folyadék transzportot tudunk biztosítani, mint egyéb metódusok által. További hatás, hogy a kompresszió kiszorítja a vért az érintett területről, majd a néhány másodpercig tartó szorítás megszűnését követően az rohamtempóban áramlik vissza a kezelt területre.

    A páciensek mindezt kellemes, könnyed érzésként írják le, mely valószínűleg az anyagcsere és a javult érzés következménye. Hatásmechanizmushoz tartozó további hipotézis, hogy az alkalmazott kompresszió ingerli a mechanoreceptorokat, azokra kifejtett nyomással befolyásoljuk a nociceptorokat(fájdalomérző receptorok), melynek hatására a páciens nagyobb mozgásamplitudóval tudja tolerálni a feladatokat.

    Összességében a pozitív hatások kiváltásához fontos előfeltétel, hogy a Flossingot alkalmazó terapeuta ismerje a patológiát, a szövetek élettanát, kórélettanát, a sebgyógyulási folyamatokat és azokat tudja adaptálni a sérülésekhez, ellenkező esetben komplikációt is okozhat a beavatkozás.